“Amikor elkeződött a coaching folyamat, még azt hittem, hogy válaszokat keresek. Aztán hamar kiderült, hogy valójában kérdésekre volt szükségem, de nem akármilyenekre. Olyanokra, amelyek finoman megállítanak egy pillanatra, kizökkentenek a megszokott gondolkodási sémákból, és teret adnak annak, hogy valóban meghalljam a saját gondolataimat. Volt egy pont, amikor egy egyszerűnek tűnő kérdés teljesen új irányba terelte a beszélgetést és vele együtt az én nézőpontomat is. Nem volt benne semmi erőltetettség, inkább egyfajta természetes kíváncsiság, ami mögött ott volt a figyelem és a valódi érdeklődés. Ezek a kérdések nem „megoldani” akartak, hanem segítettek meglátni. Ami ezt az egészet igazán különlegessé tette, az a holisztikus szemlélet volt. Nem csak egy-egy helyzetre vagy karrier döntésre fókuszáltunk, hanem arra, hogy én hogyan létezem ezekben a helyzetekben. Szó esett arról, mi hajt, mi tölt fel, mitől lesznek a döntéseim valóban az enyémek. És ahogy ezek a rétegek elkezdtek összeállni, valahogy minden érthetőbbé és könnyebbé vált. Közben végig ott volt egy csendes, biztos jelenlét. Nem éreztem nyomást, nem volt megfelelési kényszer – inkább azt, hogy valaki tényleg „mellettem van”. Ez az empátia és megbartó figyelem adta meg azt a biztonságot, amiben lehetett őszintének lenni, keresni, akár bizonytalannak is maradni egy ideig. Ez az élmény nem csak abban segített, hogy tisztabbán lássak egy-egy kérdést. Inkább abban, hogy máshogy kezdjek el kérdezni – magamtól is. És talán ez a legmaradandóbb hozadéka. Őszintén ajánlom mindenkinek, aki nem kész válaszokra, hanem mélyebb megértésre, tudatosabb döntésekre és valódi fejlődésre vágyik.”