A kezdetek
Még Erasmus-hallgató koromban tudtam, hogy az emberektől fogok inspirációt meríteni. Az egyetem elvégzése után valóban hiányoltam a nemzetközi környezetet, ezért olyan munkahelyet kerestem, ahol meghosszábbíthatom a „külföldi tartózkodásomat” — vicces, de igaz. Először egy amerikai cégnél dolgoztam, majd egy svédnél, később pedig egy holland cégnél kötöttem ki — mindegyiknek megvolt a maga szépsége, praktikus működési eszközei és kulturális sajátosságai.
Sok minden mellett megtanultam, hogyan működnek a nyers ipari tervezési folyamatok fehér galléros dominanciájú munkahelyeken, milyen mértékben lehetnek hasznosak, hatékony és segítő kereteket biztosítva a napi munkához, és mikör válnak inkább ártalmasakká, mint praktikus referenciává. A végzett munkákat illetően az évek során az áthelyezési ágazatban dolgoztam, ahol fejleszthettem az érdekelt felek kezelésének képességét és magas szintű folyamatkomplexitás-tudatosságot szereztem.
Majd 7 évvel ezelőtt a toborzásba érkeztem, ahol nemcsak ezek a korábban említett készségek számítanak, hanem az adott felvételi kontextus gyors megértésének képessége is. A mélyre ható, személyre szabott igényekre reagálni egy dolog, megérteni őket más: ez az a pont, ahol kíváncsisságom és a szükségesség meghallgatásának képessége érvényesül. Emellett könnyen el tudom kötelezni magam a megbízásokhoz, hiszen ezeket misszióként tekintem, amelyeket a legjobb tudásom szerint kell elvégezni.
Egyszer egy munkahelyi workshopon vettem részt, ahol példákat kellett hoznunk a saját „szupererejünkre”, ami szerintünk nagyban segít a munkában. Tudtam a saját „megoldásomat”, de csak le tudtam rajzolni, mert nem találtam a megfelelő kifejezést. Szerencsére az egyik kollégám megtalálta, így azóta megvan: a good vibes!
Mit jelent ez?
Könnyedén tudok kapcsolódni a projektjeimhez és az emberekhez bennük.
Ráadásul számomra ez természetes, abban az értelemben, hogy a bennem lévő hajtóerő mélyen természetes, és nem kell extra motiváció, hogy „ülve maradjak” a nehézségeken és a váratlan buktatóákon.
A coaching felé
Az elmúlt évek során a naptáram több ezer interjúval, számtalan stakeholder-megbeszéléssel és több száz karrierváltási történettel volt teli — minden egyet élveztem és értékeltem! Remek beszélgetéseim voltak, miközben a szervezeten belüli váltásokat támogattam, és szerettem ezeket az alkalmakat. Eközben fejlődési szomjat éreztem a szakmámban, ezért üzleti coachingot mentem tanulni. Miért? Mert ezt a szakmai kiteljesedésem kirakójának meghatározó elemeként láttam. Remek eszköznek találtam célok kitűzésére és elérésére, miközben változatos módszereket alkalmazok.
